1. |
Zöld zivatar
06:21
|
|
||
Nyári hajókon, őszi vonatban
lassan és lassan, mindig csak lassan
feslik az emlék, elveszik innen,
eltûnik, aztán felhõ lesz minden.
Homlokán árnyék játszik,
hasában fény virágzik.
Szobája mélyén a nyár citerázik,
de ablakot nyit, ha az ősz hegedül,
utaid fölött ha megáll ma este,
zöld zivatarral a földbe merül.
Homlokán árnyék játszik,
hasában fény virágzik.
Telve az éjjel az ősz sűrűjével,
hajadban motoz kis rozsdabogár.
Lopakszik lassan a zöld zivatarban
s lehunyja szemét a vénád falán.
Magában, egymagában
csak a ringó óceánban.
Magában, egymagában
csak a ringó óceánban.
|
||||
2. |
Aranyhajnal
04:14
|
|
||
Vágtatnak majd tűzhajából
négy fekete lovak,
szárnyaikon angyal sikít
eldõlt földek alatt!
Vágtatnak majd szelíd napból
négy fekete lovak,
patáikon sáros arcok
belédkiáltanak!
Vágtatnak majd öreg ágyból
négy fekete lovak,
csendben csapdos hűlő hangja,
aranyhajnal hasad!
|
||||
3. |
Hét madár
07:05
|
|
||
Üvegen cseppmagány
Cseppekben ősi táj
Hegyeken hét madár
Magasból mélyre száll
Magasból mélyre száll
Hegyekről hét madár
Menekül magvakig
Magvakban elalszik
Magvakban takarja
Fűfátyol illata
Növényszív kalapál
Úgy alszik hét madár
Csontburok, csíracsepp
Héjában megremeg
Nedvektől szétfeszül
Még hasad, még terül
Szárnyat bont, fényt ölel
Tolla tűz, tánca jel
Zöld érből tovaszáll
Úgy röpül hét madár
|
||||
4. |
Éjmély
07:36
|
|
||
Százfelé gurult a napfény,
árokba, kövekbe, mohába szét,
víz viszi, víz viszi hozzád
szunnyadás sárga jelét.
Medveanyám, jön az éjjel,
gomolygó õsködök álmom,
csontomból feltör a fagymúlt,
borítsd be parány világom.
Bundád én menedékem,
csöndverem árva magányban,
gombafonál szövi szívem
elhagyott mészcsigaházban.
De menni kell, halni kell mégis,
süllyedni sûrû avarba,
sárba tör szénszínû törvény,
titokszemû halalakba.
|
||||
5. |
Az őzek futása
04:30
|
|
||
Kútvíz kékje, erdők alja
szemed színét elrabolta,
hajad színét megtartotta.
Ahogy az ujjaid közt fut a napfény,
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá leülhetsz
és a kezedben ezüstkanál
jelképezi egymagában,
hogy marad mind a világban
saját tüze parazsában.
Ahogy az ujjaid közt fut a napfény,
ahogy a testedben táncol a nyár,
úgy a kertemben már sose látlak,
de én lámpást és csipketeát
hagyok ott, hogyha eljön a napja
és a lélek is kabátban jár,
majd a csillagok alá lefekszel,
piros falevelek álma leszáll:
Visszatérnek még az őzek,
futnak át a halálon,
visszatérnek még az őzek,
át az alvó világon.
|
||||
6. |
Törjön testünk!
05:10
|
|
||
Átadás
Fonnyadás
Kényszer forgatta hatalom
Megfeszülés
Megtöretés
A lemondás a fájdalom
Érzem, mi vagyunk
Önnön határunk
Minden tudás kevés
Megújulás
Tapasztalás
Álmodás vagy álmodva levés...?
Hullj, lélek a hamuval
Törjön testem szó által
Múlj, lélek a múlóval
Törjön testem, törjön!
Arcod tükör
Titkot vigyáz
Mélyen múló
Eleven gyász
És tévelygünk
Ébredõ homályban
Együtt zuhanunk
Lombholdú magányban
Hát hullj, lélek a hamuval
Törjön testem szó által
Múlj, lélek a múlóval
Törjön testem veled!
|
||||
7. |
Bábel
06:16
|
|
||
Bábel
kőre kő
ember
lüktető
vágyak
áradó
pokla
újuló.
Arany
kereső
szálló
merülő
ragyogj
szerető
áradj
szerető.
Számban
pillangó
némán
tátogó
halkan
leomló
fénylőn
pusztuló
Bábel!
|
||||
8. |
Eocén Expressz
05:37
|
|
||
Fehér erdõ roppanás
Hegygerincen rohanás
Tárnamélybe kiáltás
Bányaölbe zuhanás
Fagyfolyosón átfutás
Csontmezõkön lehullás
Kõrögökbe bebújás
Göröngyökben vágyódás
Vaskocsiban számadás
Néma táncban búcsúzás
Halott testbe simulás
Örökre ottmaradás
|
||||
9. |
Nyártáj
03:32
|
|
||
Hoztad a kinyílt nyarat
gyümölcsök ringó testében
és bogarak ébredtek léptedre
sűrűvizű, hálós mélyben.
Tóba merült felhők dala
új Könyveket suttogott,
fogaid közt tompa dél feszült,
zöldfodrú erdõ bujdosott.
Mert lángot dobott a hajnal
nedvesszemű kertekre
és csipkét vert nagy, bús fákra,
hogy ne gondoljunk halálra,
csak álomra, sodrásra...
|
||||
10. |
Trans Express
03:23
|
|
||
A valóság elérhető,
Egy vágyálomból tört elő
Egy tépett agy terméke
De mégis van értéke
Látod, nézheted
A tudatodon lemérheted,
Hogy az élet nem kényszerű
De a léted már mérgező
Kezek, szemek
Kezek, szemek
Lesnek, megragadnak
Nem engednek, körbefognak
Körbefognak!
Körbefognak!
Az ész
Az ész
Az ész
Az ész!
Tudatalattiban élsz,
Egy másik én, talán egy harmadik,
Nem idegen, benned lakik
Az ész!
|
||||
11. |
Nádak, erek
09:11
|
|
||
Parazsat csitít
Vásznat szétterít
Reggelre
Vöröset darál
Rozsdát rászitál
A csendre
Kútban kóborol
Malomban dobol
Magába'
Füst lehel, ha szól
Ködgubák alól
A tájra
Kalapján a szél
Kacagón mesél
Dörömböl
Szilvaszín eget
Aranyszőnyeget
Kigöngyöl
Azon fonnyad el
Rőzseszívekkel
Ahogy rég
De ha terád lel
Benned bújik el
Aludj még.
|
||||
12. |
|
Gire Makó, Hungary
Gire was formed in 1995 in Makó, Hungary.
After six demos and lots of live performances the band
released their one and only, self-titled album in 2007.
All three members currently stay in the United Kingdom. Tamás Kátai keeps on with his avantg-garde metal project, Thy Catafalque, occasionally featuring both other members of Gire.
... more
Streaming and Download help
Gire recommends:
If you like Gire, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp